„A Mérleg változatlanul a megközelíthető legjobb! Csak gratulálni tudok a tárgyilagos és elfogulatlan "válogatásokért"! Egyetlen megjegyzésem adódik, de nem a válogatáshoz, hanem egyik mondanivalójához.
XXIII. János megérezte az isteni indítást, hogy valamit kezdeni kellene az egyházzal, mert a múzeumok már nagyon tele vannak, és az egyház már nagyon nehéz gyermeke lett a világnak, amivel alig lehet valamit kezdeni, hiszen a jézusi üzenet a dogmák, dekrétumok és megnyilatkozások között egyre alkalmatlanabbá vált a való életre. Vagyis rádöbbent az egyház "nehézségé"-re, ami miatt már képtelenné vált adekvát módon továbbítani azt, amiért létbe lett szólítva. Érdekes, akkor nem beszéltek arról, hogy a szakértők közé néhány nehéz gyermeket is meghívtak, pl. Hans Küngöt, vagy Schillebeeckxet. Lehet ugyan, hogy jó néhányan nehezményezték ezt, és nehezményezik ma is, akik megbotránkoznak azon, hogy nem lehet mindenkit szabványos múzeumi tárgyként szabványvitrinbe kényszeríteni. – Ma már az egyház kulturáltan közösíti ki a nehéz fiúkat, vagy addig erőszakoskodik, amíg már ellenkezni sincs értelme.
Nem véletlen, hogy még egy méltatásban, egy ember életének értékelésében is lényegesnek állítjuk be az "ember nehézségét", de az egyház nehézkességéről nem ejtünk szót, mert az nem illő. Talán mintha csak a gyermeket terhelné a felelősség, hogy "nehéz" lett, és az egyház mentes lenne minden alól. Aquinói Tamás is elég nehéz gyermek lehetett a maga "ökörségével", mégis hogy megkönnyítette az egyház, mert beleillett a szekerének irányába. Ha valaki végre, így az egyház is, nem önmagát fogalmaztatná bele az emberek, teológusok és laikusok agyába, lelkébe, hanem engedné, hogy mindenki megtalálja a számára perdöntő Istent a kaptafaisten helyett, lehet hogy kevesebb nehéz fiú lenne és több szabadság, - és talán lélek is volna az egyházban, nem csak tanitói fegyelem. Az egyház legalább annyira nehéz, mint a gyermekei, hiszen nem létezik elméleti, múzeumi egyház, csak konkrét és személyes, ami könnyű és nehéz gyermekekből egyaránt áll.”
S. G.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése