Teremtő véletlen

Részlet  Klaus Mainzer német filozófus, tudományteoretikus tanulmányából (vö. zur debatte, a Bajorországi Katolikus Akadémia folyóirata, 2008/1, 31–33):


„Mit csinált Isten a teremtés előtt, tette fel a kérdést Szent Ágoston. Luther csípősen így válaszolta meg: Isten a Paradicsomkertjében üldögélt, és pálcákat faragott azok számára, akik buta kérdéseket tesznek fel. A kvantummechanika szerint a kvantumvákuumban ült, és kockázott. Aki ezt képes beszédnek tartja, annak meg kell állapítania: kezdetben volt a véletlen, amikor a kvantumvákuumban „folyt” a kockázás.

Ismét hangsúlyozom, hogy ebben szó sincs tudáshiányról vagy a megismerés korlátozottságáról. Az ősállapot kvantumfizikailag S. W. Hawking javaslata szerint ok nélkül és időtlenül fennállhatott. A mi valós időnk ezután csak azzal a véletlen fluktuációval kezdődött, amely a magát felfúvó világegyetemet beindította. A kvantumfizika keretében tehát törvényszerű folyamatról van szó. E törvények a kvantumfizika értelmében ugyanis statisztikaiak. A determinizmus feltevése, miszerint a kvantumesemények és kvantumrendszerek előre meg voltak határozva, meg van cáfolva (EPR-kísérletek). Még mindig determinisztikus világképeink foglyai vagyunk, és az eleve elrendelést firtatjuk. A kvantumfizika keretében már a kérdés is idejét múlt gondolkodásmód eredménye.

Sok kortársunk számára mindmáig elképzelhetetlen, hogy véletlenül csillagok, élet és emberek jöhettek volna létre. Ehelyett evangelikális körökben az „értelmes tervezést” (intelligent design) hirdetik, amelyben az evolúciós fejlődési lépések sorrendje eleve ki van tűzve. E mögött az az antropomorf elképzelés rejlik, hogy a mesterembernek vagy a programozónak értelmesebbnek kell lennie, mint művének vagy programjának, különben nem tudna minden részletet előre megszabni. Túlhaladott történelmi példa volt a mechanisztikus világkép, miszerint egy isteni mechanikus e világot mint gépet építette. Ezért már eleve lehetetlennek tekintettek olyan gépeket is, amelyek önmagukat állítják elő.

Sok egyes véletlen esemény együtt nem-véletlen tulajdonságokkal rendelkezhet. A véletlen fluktuációk tengerében ily módon, szigetek gyanánt, új rendezett struktúrák keletkeznek. Példa erre maga az univerzum: az entrópia kozmikus sodrában csillagok és galaktikus rendszerek generációi képződnek. A termodinamika II. főtétele szerint ugyan az entrópia a molekuláris rendezetlenség fokát fejezi ki, amely zárt rendszerekben az egyensúlyi állapot eléréséig növekszik. Kedvező körülmények között azonban valamely nyílt rendszer anyag- és energiacsere révén bizonyos ideig ellenszegülhet a szétesésnek, és rendezett struktúrát építhet fel. Élet is így keletkezett a véletlen szélén. Az evolúció megmutatja, hogy miként döntenek a DNS-ben tárolt információ véletlen változásai az élő szervezetek tulajdonságairól. A legkisebb véletlen kezdeti előnyök a kiválasztódásnál végül is döntő jelentőségűek lehetnek. Nélkülük nem lenne lehetséges az új fajok sokfélesége és kiválasztódása. Evolúciós algoritmusok azonban nem készen, előre meghatározottan jöttek a világba, hanem maguk is először a prebiotikus evolúció során jöttek létre. Ebben az értelemben keletkeztek az élet ma ismert törvényei. Az élet első molekuláris vegyületeinek keletkezésében különféle véletlen minták szolgáltak katalizátorként.”


A tanulmány a Mérleg 2009/1–2-es számában jelent meg. Itt tölthető le »