Tillmann J. A. írja:
A gyökér-metaforika, a gyökeresség körüli képzelgés alapjában a föld-kultusz, a termékenység-vallások kései fejleménye (vagy még inkább: aktuális atavizmusa). Aminek tudtukon kívül elég sokan hódolnak; magukat hívőnek és nem hívőnek tudók egyaránt. Például Róma püspöke is rendszeresen gyakorolta; külföldi útjai során akárhová érkezett, első dolga volt a földet - a reptéri beton formájában - csókkal illetni. Mintha még Kepler és Kopernikusz előtt élt volna, s a Földnek nem az Égben lenne - a fizikai kozmológia szerint nem kevésbé, mint a zsidó-keresztény univerzumban - a helye. Persze Karel Wojtyła egy kelet-európai romantikus kultúrában, a legromantikusabbak egyikében nőtt föl, és II. János Pálként sem szűnt meg a lengyel romantika szülöttje lenni. A földnek ezt az új kultuszát ugyanis az újkorban a romantika honosította meg. Ekkor - írja Deleuze és Guattari - „egy új csatakiáltás hangzik fel: a föld, a territórium és a föld".
Azt, hogy ez korántsem volt mindig így, mi sem mutatja jobban, mint a középkori keresztény felfogással való összevetése: „Az érzékelhető valóság egészét alkotó négy elemre vonatkozó bevett elmélet a »földre« a legnehezebb és a legalul elhelyezkedő elem szerepét osztotta, s a legkevésbé szellemi természetűnek tartotta - írja Ivan Illich A szöveg szőlőskertjében című könyvében, s hozzáteszi: - „Az egész Hold alatti világ a »talaj« része, melyen a bölcsességszerető embernek idegennek kell éreznie magát..."
Mit lehet kezdeni akkor a gyökér szóképével? Nem valószínű, hogy az ápolgatás, a gyökérkezelés eredményre vezet: meg kell válni tőle. A legegyszerűbb a feledés kezére adni; az átvitelre szánt gondolatokhoz pedig kevésbé röghöz kötött, érvényesebb, nagyobb horderejű szavakat kell lelni vagy kreálni. De meg lehet ragadni - a (szó)képben maradva - a gyökerénél is a problémát; úgy, ahogy azt Pilinszky János javasolja Naplójában, s gyökértelenné kell válni! (Ezt egyébként a magukat kereszténynek, sőt egyenesen katolikusnak [egyetemes] mondó - s a retardált kelet-európai régióban különösen népes kórust képező - tősgyökeres nacionalistákkal szemben állítja: „Kereszténynek lenni annyi, mint gyökértelenné válni.")
Persze meg ki is lehet tartani a gyökér mellett, de akkor nem kell csodálkozni azon, hogy idővel a fej helyén levő valami egyszer tényleg kihajt. Tovább az Élet és Irodalom honlapján olvasható esszéhez »
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése